A növények fejlődésében a talaj szerkezete éppolyan fontos szerepet játszik mint a kémhatása. A következő egyszerű teszt segítségével könnyen ellenőrizhetjük a talaj szerkezetét. Vegyünk kezünkbe egy maréknyi földet, és dörzsöljük szét tenyerünkben. Ha csomósan összetapad, és bőrünkön marad a nyoma, a talaj anyagos. Ha nem tapad össze, hanem lepereg ujjaink közt, akkor laza, homokos talajról beszélünk. Az ideális vályogtalaj porhanyós, nedves csomókká áll össze, de kezünkről le lehet dörzsölni.
Mindig a talaj típusának megfelelően válasszunk növényeket, ahelyett hogy a talajt próbálnánk a növényekhez igazítani.
- Vályogtalaj: A vályogos talaj azonos mértékben tartalmaz homokot és agyagot. Könnyen szárad, jól lehet vele bánni. Többnyire magas a humusztartalma (elkorhadt szerves anyagok), ezért termékeny talaj.
- Agyagtalaj: A könnyen összeragadó talajt agyagtalajnak nevezzük. Apró, a nedvességet megtartó részecskékből áll. Szárazságban megszilárdul, télen kőkeménnyé tud fagyni. A kötött talajnak általában rossz a vízelvezető képessége, mely gyakran vékony, zöldes hártya vagy moha képződéséhez vezet a felszínen. Az agyagos talaj előnye azonban az, hogy a tápanyagok és a nedvesség megtartása eredményeként viszonylag jó termelőföldnek számít.
- Homoktalaj: A homoktalajok meleg időben hamar kiszáradnak. Laza szerkezetük következtében a tápanyagokat nem képesek megtartani. Ez jellemzi a homoktalajt, mely az agyagos talajhoz képest több gondozást igényel. Tavasszal viszont hamar átmelegedik, és könnyebb megmunkálni.
